A suliból jöttem haza éppen. "Már nem sok kell.. Már itt vagy mindjárt.. Már csak pár méter.." - biztattam magam. Nagyon erős hóvihar volt, szinte magával ragadott a szél. Mintha ez a kavargó levegő egy kéz lett volna, mely akadályoz a mozgásban, lefog. Mintha azt akarná, hogy soha ne térj haza..

Beértem a házba. Anya éppen nézte a tévét, közben pedig ügyelt a tűzhelyre. Hiába.. Anyám már csak ilyen. Ha pihen is, közben mindig dolgozik.. Mosolyogva mentem be a szobámba és dobtam le a táskámat. Meglepetten láttam, hogy Michael javában olvas. Ledőltem az ágyra, és elgondolkoztam a mai napomon. Először jól indult, aztán jött az a veszekedés.. A veszekedés, amely kihatott az egész délutánomra. Közben pedig semmi komoly oka nem volt.. Hirtelen eleredtek a könnyeim. Próbáltam őket vissza tartani, de nem sikerült. Michael persze rögtön látta, hogy valami baj van. Rám nézett és rögtön letelepedett mellém.

- Mi a baj? - ölelt át.

- Semmi, semmi.. Csak eszembe jutott a mai napom - szipogtam.

- Mi történt?

- Semmi komoly.. Csak egy kis veszekedés. Van két barátnőm, akik ugye tudják jól, hogy én nagyon tisztellek és szeretlek Téged. Én meg ugye jól tudom, hogy ők a Twilight-ért vannak oda. Elkezdtek szidni Téged, mert megemlítettem, hogy én nem szeretem a Twilight-ot.. Erre elkezdik, hogy "Hogy nem lehet szeretni a Twilight-ot?! Jackókát bezzeg szereted, holott tiszta gagyiiii".. Rájuk hagytam, de totál elegem van.. Hogy nem bírják megadni a kellő tiszteletet?! - sopánkodtam sírva.

- Ne foglalkozz velük.. Engem nem érdekel, ha szidnak, rólam lepereg. De te se vedd a szívedre, hiszen tudod, hogy engem sem érdekel.. Ha pedig megbántanak, az is peregjen le rólad. Most pedig sírd csak ki magad, jobb lesz, hidd el..

                                      ***5 perc múlva***

- Már jobban érzem magam.. Köszönöm - mosolyogtam Michaelre.

- Óó, ez csak természetes - mosolygott vissza rám.

Elengedtem, leültem mellé és megkértem, hogy énekeljen nekem valamit.

- Mit szeretnél hallani? - kérdezte kicsit meglepetten.

- Találd ki! - kacsintottam rá.

- Another Part of Me? 

- Nem!

- Billie Jean?

- Nem! Még egy esélyed van, aztán megmondom!

- Öööhm.. Man in the Mirror?

- Igen! 

Kicsit habozott, de biztosítottam róla, hogy imádom a hangját. Aztán bele is kezdett.

- I'm gonna make a change, for once in my life... - kezdte el énekelni.

- It's gonna feel real good, gonna make a difference... - folytattam.

- ...gonna make it right... - énekeltük együtt, mosolyogva.

Így folytattuk egészen addig, amíg végig nem énekeltük. A végére Michael szemében különös fényt láttam.

- Ugye tudod, hogy nagyon jó a hangod? - világosított fel.

- Nem hiszem el! Már te is kezded? Nem kell vigasztalni, tudom, hogy rossz - nyafogtam.

- De most komolyan! Nagyon szép! - próbált győzködni. Hiába.

- Michael.. Ne ezen veszekedjünk már! Nem tök mindegy? Szerintem nem jó, szerinted jó. Oké? - mosolyogtam rá. - Na pillanat, kimegyek, hozok valami rágcsát. Te kérsz valamit? Inni, enni?

- Nem, köszi, elég lesz a rágcsa nekem is - mondta, miközben a roskadásig rakott könyvespolcomat kémlelte.

- Ha vissza jöttem, mindent egyesével végig mutogatok, ami érdekel, jó? - mosolyogtam.

- Rendben, alig várom! - mondta, miközben már szedte is ki a Holdsétát.

Megcsóváltam a fejem, és mosolyogva indultam a konyhába. Ekkor csörömpölést hallottam kintről. Kirohantam, és a macska tálkáját pillantottam meg.

- Jaj, cicus, a frászt hozod rám - simogattam meg az én kis tündéri barátomat.

Ő csak egy aranyos "miáú!"-val jelezte, hogy nem szándékosan tette, aztán elszaladt játszani. Mosolyogva visszatértem a konyhába, és az egyik szekrényből előszedtem két zacskó chipset meg egy üveg szőlő ízű üdítőt. Vittem hozzá két poharat is, az egyik az én kedvenc Michaelös bögrém volt, a másik meg egy, direkt Michaelnek csinált pohár, ami azért Michaelnek "csinált", mert üvegfestékkel ráfestettük a nevét ketten. Két kezemben sok mindennel megrakodva siettem a szobám felé. Az ajtót egy egyenes rúgással kinyitottam, ami odacsapódott a falnak, de én esküszöm, hogy nem szándékosan csináltam! Michael picit megijedt, aztán visszafordult, és tovább olvasta a..

- Michael! Az a naplóm, tudod-e? - néztem rá mosolyogva.

- Öhm.. Ne haragudj, nem tudtam - szégyellte el magát.

- Nem, nem, nem! Nem azért mondtam, nyugi! Olvasd csak tovább nyugodtan!

Aztán leültem mellé, és együtt olvastuk, míg nem elértünk egy elég érdekes részhez. Megjegyzem, angolul írtam az egész naplót, ezért tudta elolvasni és megérteni ő is. A napló lapján pedig ez volt:

"                                       Mi az a szeretet?

A szeretet az egy nehezen megfogalmazható dolog, de még is, annyi örömmel tölt el.. Szeretni valakit csodálatos dolog, de ha Téged szeretnek, az fenomenális érzés. Szeretet nélkül a világ nem létezne, még csak nem is létezhetne. Ha eddig nem szerettél valakit, talán idővel megszereted. Csak ne gyűlölj senkit, mert az a szeretet várát ostromolja, és ha eluralkodik rajtad, akkor ezt a csodálatos várat még romba is döntheti. NE HAGYD, hogy megtegye! Szeress, akit csak tudsz, és ne várj érte semmit.Szeress, őszintén, mert aki szeret, az jutalmat kap. Barátokat, családot. Egy szóval: szeretteket. Mert aki nem szeret, az tulajdonképpen nem is él. Szánalmasnak tartom a gyűlölködést, mert a szeretet mindent elsöpör. Vegyük pl.: Michael Jackson szeretetét. Ő szeretett mindenkit, és ezzel segített előrébb haladni. Mert aki mer szeretni, annak van oka büszkének lennie magára. Mert aki éppen elég őrült ahhoz, hogy ilyen sok nehézség mellett is szeressen élni, az a jövőben mindazt, amit tett, jutalomként visszakapja. És, mert ha őszintén szeretsz, mindig jót kapsz vissza. A szeretetet pénzért nem vásárolhatod meg. A szeretet a világon a legdrágább kincs, ezért kell megőrizni, vigyázni rá, és a maga tisztaságában örökké meghagyni. Én hiszek a szeretet erejében, és hiszek abban is, hogy ez egymagában képes megváltoztatni a világot. "

Könnyek szöktek a szemembe. Erről mindig Michael jutott eszembe. És most itt ül mellettem, és..

Ránéztem. Szóval, és itt könnyezik.. Köönnyeeziiik? 

- Michael! Mi történt? - kérdeztem, letörölve a könnyeimet.

- Semmi, semmi.. Csak olyan megható, hogy engem tartasz a példaképednek, ráadásul a szeretet témánál.. Köszönöm - nézett rám boldogan és átölelt.

- Ugyan, ugyan - hárítottam el a hálálkodást. Végtére is, nekem kellene hálálkodnom, hogy itt van nálunk.

Átlapoztuk még a maradék oldalakat, amik rajzokkal voltak tele. A rajz tudásomat is megdicsérte, bár egyáltalán nem vagyok vele elégedett. Majd leszedtük a polcomról a Holdsétát. Először a magyart, majd az angolt. Mindkettő ugyan az volt, annyi különbséggel, hogy két különböző nyelven voltak írva. Michael a "próbafelvételének" szónál nagyon elcsodálkozott az ékezeteken, én meg jól megmosolyogtam szegénykémet. 

- Most mi van? Nem tudok magyarul.. - durcizott be. Nagyon aranyos volt, de már nem akartam nevetni, nehogy megsértődjön. Ehelyett a vállára tettem a kezem és megmondtam, hogy nem azon nevettem. De akár mit csináltam, durcáskodott. 

- Tudod mit? Én megyek filmet nézni. Ha nem jössz, így jártál - próbáltam keménynek látszani, de majdnem elnevettem magam.

- Megyek én is! - ugrott fel.

Erre elmosolyodtam. Aztán együtt átvittük a bátyám szobájába a chipseket, az üdítőt meg a poharat és bekapcsoltuk a gépet. 

- Na, mit nézzünk? - kérdeztem.

- Öhm.. Több, mint testőr? Tudod, amiben Whitney Houston a főszereplő.. Nagyon szeretem őt, nagyon kedves - javasolta.

- Felőlem.. Miről szól a film? - kérdeztem.

- Majd meglátod! - kacsintott rám.

Így hát rákerestem interneten. Mikor megtaláltam, oda húztuk a gép elé a két fotelt, és úgy néztük. Nagyon szép film.