Következő nap hullaként ébredtünk. Szerencse, hogy a suli aznap laza volt. Michael megvárta, amíg kicsöngetnek az utolsó órámról, a tesiről. Amint kicsöngettek, az öltöző felé vettem az irányt, hipersebességre kapcsoltam, és elindultam kifelé. A legjobb barátom már várt. Együtt elindultunk az ebédlő felé, gyorsan megebédeltem, és a fagyizóba indultunk. Közben apához beugrottunk, és letettem nála a cuccom. Kikanyarodtunk a munkahelyének az utcájából, mentünk egy kicsit egyenesen, és már ott is voltunk. Beálltunk a fagyiért álló sorba, és közben én fordítottam Mikenak, hogy mi micsoda. Mikor ránk került a sor, kértem.

- Egy epret és egy csokit, gyöngycukorral és édes tölcsérben - kértem a sajátomat. - És te mit kérsz? - kérdeztem angolul Miketól.

- Csokit és vaníliát édes tölcsérben - mondta, én meg magyarul elmondtam a pultos csajnak.

Kiszedte, kiszámolta az árat és mondta az összeget.

- Az összesen 770 Ft lesz - mondta. Én adtam a pénzt, a visszajárót elvettem, megköszöntem, és leültünk az egyik asztalhoz.

- És, hogy tetszett a bál? - kérdeztem, miközben a telefonomon állítgattam a facebookot.

- Nagyon jó volt! Az osztálytársaid rohadt jófejek - mosolygott.

Hirtelen észrevettem, hogy érkezett néhány üzenetem. Reménykedtem, hogy Dorina ír, mert azelőtt Bettivel már beszéltem. És valóban: Dorina volt az. Egy dobbanást kihagyott a szívem, és elolvastam, mit írt. Tök kedves hangnemben érkezett az üzenet, és így oda-vissza írogattunk egymásnak. A végére már ki is békültünk. Mikor mindkettőnktől elhangzott egy-egy bocsánatkérés, egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából. Michael aggódva nézett rám.

- Jól vagy? Mi történt? - kérdezett.

- Semmi baj, minden jó.. Sőt, több mint jó! Tudod, vannak Dorináék.. Dorina, Betti, Wyca. Na, és velük most békültem ki.. És annyira örülök, hogy már sírok, látod? - mondtam, miközben arcomat mosták az örömkönnyek.

- De jó! Úgy örülök ennek! Végre valami jó - mondta Michael, és átölelt. A cukrászda vendégei furcsán néztek ránk, hogy én itt ölelgetek egy majdnem harminc éves férfit tizen akárhány évesen, de engem nem érdekelt. Csak az volt a fontos, hogy boldogok vagyunk. Hirtelen előtört belőlem az érzelmes énem (ne értsd úgy, nem vagyok skizofrén!), és kérdezősködni kezdtem.

- Michael.. Mit gondolsz rólam? - érdeklődtem.

 - Én.. Nem is tudom. Nem ismerjük egymást olyan régóta, de amennyi időt együtt töltöttem veled, abból meg tudom állapítani, hogy nagyon jófej vagy és segítőkész. Nagyon szeretlek, mert olyan jó vagy hozzám - mosolygott rám bátorítóan.

- Ne túlozz.. Én is nagyon szeretlek téged, nem tudom, mi lesz velem, ha majd elmész - mondtam, majd még néhány könnycsepp gördült le a szemem sarkából. 

- Ne sírj! Megígérem, ha visszamentem, akkor is tartani fogom veled a kapcsolatot. Jó? - mondta, és letörölte arcomról a könnycseppeket, majd megfogta a kezem.

- Köszönöm - néztem rá hálásan. Ő bátorítóan megszorította kezemet.

Még beszélgettünk kicsit, majd felálltunk és elhagytuk a cukrászdát. Útban hazafelé hirtelen megláttam egy jó pólót, amin Michael Holdsétában lévő rajza volt, csupa flitterrel. Plusz az aláírása is rajta volt. Rátapadtam az üvegre, úgy néztem azt a pólót.

- Úristen, de raj! Ezt megveszem - mondtam, miközben a két szememet nem vettem le arról a pólóról. - Beszaladok, gyorsan megveszem, és már is jövök, oké?

- Rendben. Itt megvárlak!

Gyorsan előkotortam egy ezrest a zsebemből (mert előzőleg kicsit többet hoztam magammal fagyira), beszaladtam, megnéztem a méreteket, és a legjobbat kiválasztottam és megvettem. Egyszerűen NEM HAGYHATTAM OTT! Nagy boldogan vittem kifelé a pólót, de amit láttam, rögtön elvette a kedvem. Michael NEM VOLT SEHOL! Úgy megijedtem, hogy elsápadtam, majd gyorsan kikaptam zsebemből a telefonom, és hívtam Michaelt.

- Haló? - szólt bele nyugodt hangon. A szívverésem kicsit megnyugodott, de még mindig aggódtam, hogy hol lehet Mike.

- Hová a francba tűntél?! Már azt hittem, hogy elraboltak - teremtettem le így telefonon keresztül.

- Nyugi, már is megyek.. Csak megnéztem az újságokat, de egy szót se értek belőlük. Na sietek, szia!

- Siess is! Szia.

Leraktam, majd nekidőltem a falnak, és vártam, hogy jöjjön. Igaz, az újságos nem volt messze, de nekem most semmi kedvem nem volt járkálni Michaelért. Haragudtam rá. Közben már gyalogoltunk is haza, én meg nem szóltam egy szót sem, mert ha kinyitom a számat, úgy leordibálom szegényt, hogy örülhetek, ha még szóbaáll velem.

- Olyan szótlan vagy.. Mi a baj? - kérdezte tőlem nyugtalanul. Valószínű, hogy sejtette, hogy felidegesített.

- Ááááá, semmi bajom.. Nincs semmi bajom ezen az unalmas, hülye világon! Mert ugye annyira unatkozom itt, nemde?! - mondtam gúnyosan. Szegény Michael még mindig nem értette, miért kapom fel ennyire a vizet, de tudta, hogy azzal, hogy elment az újságoshoz, nagyon rám ijesztett.

- Ne haragudj, amiért megijesztettelek.. Én csak.. Csak.. - mondta, és lehorgasztotta fejét. Megsajnáltam, amiért ennyire kiakadtam.

- Figyelj.. Ne okold magad, tudom, hogy csak meg akartad ismerni a várost. De szólhattál volna nekem.. Ez idegesít, tudod? Majdnem szívinfarktust kaptam, mert azt sem tudtam, hol vagy.. Ha meg miattam tűnsz el, a sajtó kicsit sem kavar nagy vihart, aaa, hool.. Figyelj. Tudom, hogy nem akartál megijeszteni, de legközelebb szólj, jó? - magyaráztam Mikenak. Ő csak végig csendben maradt.

- Jó, rendben.. De nem haragszol, ugye? - mondta, majd szomorúan rám nézett.

- Dehogy haragszom! Te kis buta - mosolyogtam, majd az arcára nyomtam egy puszit. Ahogy észrevettem, ő egy picit elpirult. Kuncogtam, majd tovább mentünk. Nemsokára hazaértünk. Kényelmesen leültünk az ágyra beszélgetni.

- Na, most megtanítom neked a nevemet röviden, hogy hogy kell kiejteni! - mosolyogtam, majd elkezdtem magyarázni. - Hát, körülbelül úgy, mint ahogy a "Barbie" szót ejted.

Megpróbálta, és tökre úgy hangzott, mintha magyarul ejtené. Annyira édes volt!

- Vampire Barbie - mondtam mosolyogva.

- Miért lennél te vámpír? - mondta Michael csodálkozva.

- Nem tudom.. csak úgy. 

Ő csak megcsóválta a fejét, majd még több szót akart tanulni.

- Nem tudom, vannak-e még olyanok, amiket könnyen ki tudsz ejteni.. Nem jut eszembe. Csináljunk valami mást. Társasozzunk? ..