Este nagyon későn feküdtünk le aludni, mert még társasoztunk. Igaz, nehéz volt elmagyaráznom, mert a magyar szavak kellettek hozzá, de így-úgy megértette Michael. Jót játszottunk, és mikor már a fejem alig bírtam tartani, elmentünk aludni.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nyakamba önt egy pohár vizet. 

- Happy Easter! - mondta Michael, nevetve azon, hogy én felordítottam a jéghideg víztől. - Good morning.

- Eszednél vagy?! Ez jéghideg volt ez a víz! Úristen.. - sopánkodtam, mire apám is megérkezett egy adag vízzel. A kezeimet az arcom elé szorítottam, és úgy vártam, hogy a nyakamba öntse a vizet. De nem tette.

- Ó,már felébredtél? Épp most akartalak felébreszteni..

- Hála Michaelnek - mondtam, és idegesen néztem. Michael kicsit megijedt.

- Jaj, ne aggódj, csak kicsit megijedtem! Elfelejtettem, hogy húsvét van - mosolyogtam Michaelre bátorítóan.

- Huh. Én meg már megijedtem, hogy nálatok nem szokás locsolni..

Ezen elnevettem magam. Mike hülyén nézett rám. Most vettem észre, hogy apa már rég kiment. Nem érdekelt. Felkaptam a ruháimat, kiküldtem Michaelt, és felöltöztem.

- Ááú! - hallottam egy hangos ordibálást Michaeltől. 

Úgy, ahogy voltam, kirohantam melltartóban és nadrágban. Amit láttam, azon csodálkoztam. Michael becsípte az ujját a fürdőszoba ajtajába, bár nem tudom, hogyan. Csak néztem rá hülyén, mikor észrevettem, hogy nincs rajtam póló. Felsikítottam, aztán visszarohantam a szobába. Ott megnéztem magam a tükörben. Lángvörös volt az arcom a szégyentől. Gyorsan magamra kaptam egy pólót, és úgy, ahogy voltam, vörös arccal kirohantam enni. Michael tökre ugyan úgy viselkedett, mint én: az arca lángvörös volt. Nem néztem rá, csak leültem, aztán szedtem magamnak a húsvéti kajákból. Hirtelen megszólalt.

- Az ott micsoda? - mutatott az édestúróra.

- Az egy olyan magyar húsvéti különlegesség, mint a túró, csak édes - próbáltam megfogalmazni, nem túl sok sikerrel. - Kóstold meg, nagyon finom.

Michael megkóstolta. Azt mondta, finom, ezért kért még belőle. Aztán észrevettem, hogy az asztalon ott a laptopja is. 

- Mit csinálsz most? - kérdeztem érdeklődve.

- Blogot - válaszolt röviden és érthetően.

Blogot?! Minek neki blog? Na mindegy, ő tudja. Közben halomszámra ette a sonkát, az édestúrót és a tölteléket. Én is ugyan ezeket ettem, így mikor az utolsó falat maradt, elfeleztük. Reggeli végeztével bementünk a szobába, és még egy kicsit gépezett Mike, én meg tévéztem. Ami akkor ment, azon elnevettem magam, ugyan is borzalmasan néztek ki szerencsétlen anime sorozat szereplői. Aztán átváltottam a csatornát. Ott éppen Michael volt, és akkor meséltek róla valamit.

- Michael Jackson nyomtalanul eltűnt - állt a szalagcímben. Megijedtem, hogy nem hívta el a menedzserét, de előbb inkább végighallgattam a híradót. - Michael Jackson majdnem egy hónapja nyomtalanul eltűnt. A rajongók semmit sem tudnak róla, a menedzsere nem beszél. Vajon kitől tudhatjuk meg, mi baja lehet az énekesnek? - mondta az a rohadt riporter.

Kikapcsoltam a tévét, és idegesen Michaelre néztem. Ő, mikor észrevette, hogy nézem, fogta magát, letette a gépet, és kérdezte, hogy mi van.

- Mi a baj? Olyan furcsának látszol..

- Mi a baj? MI A BAJ?? Te felhívtad egyáltalán a menedzseredet, hogy hol vagy éppen? Felfogtad, hogy ezért te leszel a hibás?! - akadtam ki, de ő leállított.

- Én esküszöm, szóltam Franknek! Ne akadj ki feleslegesen - bizonygatta, de nem nagyon hittem neki.

- Akkor mi volt a hírekben ez a szar, hogy nyomtalanul eltűntél?..

*** 5 perc múlva ***

- Jó, bocs. Nem gondoltam, hogy a média szemétkedik. Ne haragudj, nem gondolkodtam - próbáltam bocsánatot kérni híres barátomtól.

- Ugyan, rá se ránts! Ezek miatt a hülyék miatt nem érdemes összeveszni - mosolygott édesen.

- Köszönöm - mondtam, és odamentem átölelni. Aztán támadt egy remek ötletem. 

- Tanítsak neked új szavakat? 

- Aha - mondta mosolyogva.

- Akkor, most megtanítalak az egyik legszebb magyar szóra, a love magyar megfelelőjére. Ezt úgy kell mondani, hogy: "szeretlek". - tanítgattam.

Először elnevettem magam, olyan aranyos volt. Azt mondta: "szörötlök". Nagyon cuki volt. Aztán mondtam neki, hogy kell, és végül elég tűrhetően kimondta.

- Szerrettlek - mondta nekem.

- Ohh, ha tudnád, hogy én mennyire szeretlek téged.. - mondtam magyarul.

- What? - kérdezett vissza értetlen fejjel.

- Nothing, nothing - ráztam a fejem. Majd mikor megfordult, hogy felvegye a földről az egyik párnát, elmosolyodtam.

Hát igen, ha az embernek a példaképe a legjobb barátja és egyben a szerelme is, az nem könnyű.. De én még is meg fogom oldani. Túlélem valahogy, még ha fáj is, hogy egy karnyújtásnyira van tőlem, de nem tehetek semmit a korkülönbség miatt..